Idaho '97: Beszámoló Az Idaho-i Táborról

A fenti cikk a "Kaliforniai Magyarság" címû hetilap 1997. júl. 25-i számában jelent meg.

Idahoi hegyek alján cserkész nóta száll . . .

Esett az esõ, fújt a szél, néha még jég esõ is kopogott a sátrak tetején a hét elején, de a hangulatot még a millió szúnyog sem tudta elrontani. Százhatvan cserkész, Amerikából és Kanadából, jött össze a Sawtooth Nemzeti erdõben a nyugati parti jubileumi táborban, ahol mi Los Angeles – i cserkészek voltunk a házigazdák. Táborunkat az idén elhúnyt Gábor báról neveztük el "Bodnár Gábor Regõs Tábor"-nak, s népi hagyományaink köré épitettük fel heti programunkat.

Sok heti elõkészület után a hivatalos tábor nyitás június 28.-án volt, de mi Los Angelesbõl egy páran már 22.-én elindultunk, hogy a tábort és konyhát felállítsuk, amikorra a messzi városokból a fáradt és éhes cserkészek megérkeznek.

A tábor altáborokra volt felosztva: a fiúk a Vasgyúró, a lányok a Százszorszép, a kiscserkészek a Ludas Matyi altáborban verték fel sátraikat a fenyõfák által övezett tisztásokon a csörgedezõ patak partján. A Rántott Leves altábor, ami egész héten a finomabbnál finomabb étrendet varázsolta éhes cserkészeink elé kissé lejjebb a patak mentén táborozott. A szokásos tábori programok, - a forgószinpad, akadályverseny, rovásirás verseny, éjszakai riadó, népdal és népitánc, - zavartalanul folytak a kezdetben hideg idõjárás ellenére, de a tábor fénypontja a mindenki által várva – várt 24-órás hátizsák túra volt.

Ezt cserkésznyelven portyának nevezzük, s ezúttal nem 24, hanem 30 óra lett belõle a közben elõadódó nehézségek miatt. Komoly próbára tette cserkészeinket az idõjárás, de kihozta mindegyikükbõl az igazi cserkészszellemet, az egymás, vagyis a gyengébb, tapasztalatlanabb, segítését. Az erõsebbek elvették az gyengébbektõl és szétosztották maguk között a nehezebb csomagokat, volt aki melegebb hálózsákjáról mondott le a fázósabb kedvéért, az elsõknek célhoz érõk forró teával várták a késõbben érkezõket. Erre neveljük cserkészeinket, s most mindannyian eleget tettek a 3. törvényünknek: A cserkész ahol tud segít! A célpont káprázatos szépsége, a hóval boritott hegyek, a habzó patakok minden fáradságot és hólyagot feledtettek, a tábortûz utáni szabad ég alatti alvás felejthetetlen élményt nyújtott minden résztvevõnek. Büszkék vagyunk minden egyes cserkészre, aki megtette ezt a túrát és megmutatta, hogy méltó a cserkész névre!

Harsogott a jókedv, zengett az erdõ, amikor fiúk, lányok egymást túl énekelve felvonultak a zászlóhoz, vagy éppen éhes hasukat készültek megtömni. Az évszázados fenyõfák alatt felcsendûlt a cserkészinduló, a magyar és székely himnusz, a reggeli és esti, étkezés elõtti és utáni ima. Az erdõ állandó lakói a mókuskák és õzek messzirõl hallgatták népdalainkat, csatakiáltásainkat.

Köszönjük mindazoknak, akik hozzájárultak e tábor sikeréhez: Dr. Záchfalvy István atyának, aki kitartóan imádkozott értünk és velünk a jó idõért, mignem a jó Isten ránk mosolygott a felhõk közül; a Rántott Leves altábor résztvevõinek, Téglás Marika néni és Székely Ella néni vezetésével, akik kora hajnalban már fõztek, hogy meleg reggelink legyen; a mûszak vezetõjének, Téglás Zolinak, aki a 16-17 éves Nomád örsöt maga köré gyûjtve fáradságot nem ismerve mindég és mindenhol segített; A Szajkó és Nefelelejcs örsöknek, akik példaadásukkal a lányaltábor hangulatát vitték, a kis cserkész vezetõknek, akik bizony sok nehézséget kellett, hogy lekûzdjenek. Köszönet illeti az összes vezetõt és altábor parancsnokokat, akik már hetekkel, hónapokkal a tábor elõtt tervezték a programot - Ludas Matyi altábor:Gréger Anikót, Vasgyúró altábor: Rácz Jenõt, Százszorszép altábor: Csipke Csabánét és a táborparancsnok helyettest, aki egyben a tábor törzs vezetõje is volt, s akivel már egy éve szoros együttmûködésben dolgoztunk a részleteken, Pintér János bát Calgaryból.

Sok lenne itt most felsorolni mindenkit, aki önzetlenül, fáradságot nem ismerve, hideget, szúnyogot elhesegetve egy célért dolgozott velünk: fiataljainknak az Isten szabad ege alatt magyar környezetben, olyan életre szóló élményt nyújtani, ami összefogja õket, ami "Emberebb embert, magyarabb magyart" nevel az ifjúságból még a mai felfordult világban is. Isten áldjon meg mindenkit, aki hozzásegített sikeres, élménydús táborunkhoz!

 

Jó Munkát!

Csipke Csaba, táborparancsnok