Juliánusz Barát a 13.-ik században a Tatárjárás elôtt élt. Domonkos rendi barát volt. Mint barát, az esztergomi érsek megbizásából kunokat térített. Azonkívül, az akkori latin irodalom magyarrá forditásával is foglalkozott. Ezen keresztûl tudta meg, hogy még Ázsiában, az ôshazában is maradtak magyarok. Élete célja ezután az lett, hogy ezeket a magyar rokonokat megkeresse. Juliánusz elindult három szerzetessel keletre. A király, IV. Béla adott mellé még kiserôt. Az úton sokan meghaltak, de Juliánusz élete célját elérte: megtalálta a ôshazában maradt magyarokat. Amikor hazaért hozta a hírt hogy közelednek a mongolok, de ezt senki se vette komolyan. E miatt volt a tatájárásnak olyan szomoru vége. A tatárjárás idején Juliánusz Barát a pestisbe belehalt.